A recept egyszerű. Vegyünk egy jó darab földet, lehetőleg minél olcsóbban. Ígérjünk minél vonzóbb fejlesztést. Szédítsük meg a helyi lakosokat, illetve nyerjünk meg magunknak fontos kormánypárti politikusokat, akik aztán tűzön-vízen áterőszakolják, vagy csak agyonhallgatják rafináltan kifundált ötletünket. Minősítessük át a szántóföldet, ígérjünk be egy motorversenypálya építést és ehhez kapcsolódóan százezreket vonzó verseny, versenyek rendezésének lehetőségét. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy a versenypályához szükséges alig 30 hektárt körülvevő 570 hektárunk még értékesebb legyen.

Eddig minden rendben is lenne. Ehhez még az állam is partner kell, hogy legyen. Egy turisztikailag kiemelten fontos térség kaphat olyan attrakciót, ami sokak számára hozna megélhetést. Ezért örültem én magam is az alapkőletételnél.
Aztán beköszöntött az egyre erősödő spekuláció. Kiderült, hogy nincs meg az ígért pénz. Hogy nem adnak hitelt a spanyol bankok. Adjanak hát a magyar bankok! Hogy a kereskedelmi bankok itt sem hajlandóak erre? Adjon az állami fejlesztési bank!  Hogy nincs fedezet? Vállaljon az állam garanciát! Amúgy fedezetnek ott lesz a pálya maga. Sőt még az eredetileg öt évre adott versenyrendezési jogot is meghosszabbították tíz évre. Mintha kegyet gyakoroltak volna ezzel. Pedig ez is cumi a javából. Magukat biztosították be, hogy 20 milliárdot biztosan bekasszírozzanak.

Hogy a pálya működtetésének mínuszait se kelljen vállalni, azt a Magyar Turizmus Zrt. bánhatja. Nekik nem ez lenne az elsődleges feladatuk. S ha már vállalták, akkor azt a költségvetésnek többlettámogatásból kell biztosítania. Ez viszont valószínűleg sérti az unió versenytörvényét. Úgy gondolom ezzel is összefügg az elnök lemondása.

Ha állami pénzből elkészül a pálya és üzemel is majd, akkor az 570 hektár terület értéke jelentősen megemelkedik. Az értéknövekedés mellett eltörpül a Balaton törvény előírásainak megfelelő csatornázás költsége.  Ne legyenek kétségeink, hogy akik a területet megvették és befektetést ígértek nem beruházni fognak, hanem eladásra spekulálnak. Mert, hogy miből lenne fejlesztésre pénzük, ha a pályára nem volt.  Amúgy a földek korábbi eredeti tulajdonosai bukják a legnagyobbat, mert most az értékesítési ár sokszorosáért adhatnák el tulajdonaikat.

Talán ebből éreztem meg valamit, már tizenhét hónappal ezelőtt, amikor még miniszterként elsőként és először „aggályoskodtam”. Aztán utána még többször is megtettem. A média mind ez ideig jótékonyan hallgatott. Mintha valakiknek érdekében állt volna a pályaépítés zűrös ügyei körüli csend.  Végre megszólaltak. Most már látszik, hogy sajnos megalapozottak voltak korábbi nyilatkozataim.  Egyelőre ennyit elég lesz írnom. Egyelőre.