Előre bocsátom, hogy a „Somogyért” négy „versenyzőjéből” hármónknak már napokkal ezelőtt összejött a szükséges 750 darab, sőt ennél már jóval több is. Közismerten 750 személy ajánlását kell ugyanis összegyűjteni ahhoz, hogy valaki elrajtolhasson a megmérettetésen. Ha azt nézzük, hogy átlag negyvenezer választópolgár él egy-egy választókerületben, misem könnyebb, mint összeszedni ennyit. Választókerületenként akár negyven jelöltnek is jutna belőle. Ha! Ha a nagy pártok nem hirdettek volna kíméletlen versenyt már most, hatalmas és erőszakos gárdát zúdítva a megszeppent választókra. Olyan ez, mint a háborúban a megelőző tüzérségi csapás. Megfélemlíteni az ellenfeleket, a lakósságot pedig beterelni az akolba. Széles körben találkozni a fenyegetettség érzésével. Aki enni akar, ha létezni akar, ha munkát akar, ha érvényesülésre vágyik, be kell állnia a sorba. S ennek egyik eszköze a személyi adatokat tartalmazó kopogtató cédulák begyűjtése, besöprése.

Az eszközökben sem válogatnak. Különösen a városokban. Nem titkoltan listákat készítenek. Azokról is akik odaadják és azokról is akik nem. De az is elképesztő, amikor egyik-másik falu polgármestere arról számol be, hogy az egyik nagy párt jelöltje egyszerűen megfenyegette. Megnézheti magát, ha nem áll be a sorba! Hát ez minden csak nem demokrácia. Ez nem verseny, hanem háború. Háború a hatalom megszerzéséért, a másik letiprásával.

Na így aztán esély sem marad arra, hogy a választók becsüljék, tiszteljék a mindenkori választottakat. Legfeljebb félik őket, és szerepet játszanak. Ugyanúgy, mint a ma oly sokat, és okkal-joggal bírált egypártrendszerben, a korai proletárdiktatúrában.

Kinek jó ez? Senkinek. Sem vezetőnek, sem vezetetteknek. Nagyon sérülékeny az a hatalom, amelyik erőszakos eszközökkel fogant. Amelyik nem valamiért, hanem valaminek a tagadásából születik. Nem kellene elrontania az új hatalomnak a starthelyzetét. Sokan bíznak a megújulás lehetőségében, de egyre többen gyanakodva és félve tekintenek előre. Olyanok, akiknek amúgy semmi félnivalójuk. Sem a jobb oldaltól, sem a baloldaltól. Az persze nem baj, sőt az lenne a biztos megoldás, ha minél több politikusban lenne félelem. Nem több és nem más, mint Istenfélelem. Úgy tűnik politikuséknál ez lehetne az egyetlen kontroll. Mondom lehetne, ha legalább az önmagukat kereszténynek, hívőnek vallók viselkedésén ez látható nyomokat hagyna. Sajnos más a tapasztalat.