


Negyvenöt éve tart, amit a negyven év előtti augusztus 8-án házassággá nemesítettünk. Ebből lett aztán közös életünk sok-sok ünnep és hétköznapja. A három csodálatos gyerek Anita, István, Leila és a négy reménytadó unoka Barni, Dorcsi, Fanni és Isti. És a küzdelmek, a nagy sikerek és az apró kudarcok. De jó, hogy akkor 1965-ben azon a februári szombat délutánon, volt általános iskolám farsangi báljára irányoztam lépteimet két jó barátommal, osztály és sporttársaimmal, Tamással és Tibivel együtt.
S, ha a tombolán nem is nyertünk sem Jutka, sem én, mégis mi lettünk a nap győztesei. Aranyérem helyett megnyertem életem fődíját, az életre szóló szerelmet. Ezt is kevesen mondhatják el így magukról. Irigylésre méltó, de tessenek nem irigykedni, érdemesebb utánozni. Akár ezt is….



