Néhányaknak füle sincs hozzá, hogy meghallja az igazságot. Kellene neki a fül, de hallani nem akar. Vágyik a jó szemre, hogy aztán azt rendelésre csukva tartsa. Gyors lábat akar, amivel azonban nem közelít, hanem távolodik mindentől, ami érték. Szája, mely a szépnek lehetne a forrása hazugságokat rejt. Szabadnak született lelke béklyóba kötve vergődik. S ő, ők ezt nevezik szabad világnak. Szegény, szegény sajnálnivaló emberszerű lények, akik vegetálnak, és a rosszat szolgálják.

Ezek a gondolatok forogtak a Biblia olvasását befejezve és Leila köteles sms-ét elküldve ma hajnalban bennem, amikor úgy 5 óra tájban belelapoztam a könyvbe. Mindjárt az elején ezt olvastam. „Te nem gép vagy, amelyet bizonyos feladatok ellátására alkottak meg.…Elsősorban ember vagy azért, hogy élj, nevess és szeress, hogy jó ember váljon belőled…Ne csüggedj! Légy jó ember, akkor a világnak az a kis darabkája, ahol élsz és dolgozol, jobb hellyé válik.”

Patetikusnak, idejétmúltnak, sőt ájtatosnak tűnő szóra akadok. „Erényes”. Ízlelgetem, forgatom, értelmezem. A könyv ebben is segít. „Erényes az, az ember, aki az élet nehéz pillanataiban sem mond csődöt, akiben mindig meg lehet bízni, akire rá lehet hagyatkozni.” Ráadásul „az erény az alkalmasság (képesség) szóból eredeztethető. Az erényes keresztény valójában olyan ember, aki képes helyt állni mindennapi feladataiban, a hétnapi zűrzavarból a lehető legjobbat próbálja meg kihozni, a mai túlszervezett és agyonbonyolított világban egyszerűen jó emberré akar válni.”

No ez ami keveseknek sikerül. Sőt az akarásig sem jutnak el. Köszönöm ezt a könyvet. Köszönöm az eligazító üzeneteket. Másoknak is ajánlom elolvasásra.