Itthon a családban minden rendben van. Az elmúlt napokban többször is láthattam Istikét. Már hathetes. Szépen fejlődik és érzékeli a világot. Hajni legutóbb nem kisbabás, hanem kifejezetten férfias pulóvert adott rá. Pintyő Rómában edzőtáborozik a teljes válogatottal és az olasz öttusázókkal. Két hetet töltenek együtt. Ott azért jobb az idő. A nappali 17 fok simogató lehet. Már amennyit a kemény munka mellett ebből élvezni tudnak. Tegnap volt egy felmérő versenyük, amit megnyert. A házigazdákkal közösen harmincan indultak. Ezen a télen ez volt a harmadik felmérés és mindannyiszor jól (1000 pont felett) vívott. Biztató.

Az elmúlt hét első három napján huszonegy településen jártam választókerületemben. Sokakkal találkoztam és eljutott az emberekhez első szórólapom is, ami tulajdonképpen az elszámolásom. Apropó szórólap. Az egyik fideszes megyei vezér nem átallotta közleményben szóvá tenni, kifogásolni, hogy egy mondatban érintettem elhunyt képviselőtársam parlamenti aktivitását. Szánalmas és arcpirítóan szégyenletes, ahogy kampányérdekből kiforgatja az elhunyt párttársára Kuzma Lacira nézve valójában elismerő mondatot. De ítéld meg te is kedves olvasóm vétettem e ezzel: „A térség országgyűlési képviselői közül Kuzma László(neve mellé kis keresztet tettem) FIDESZ 38 alkalommal szólt, míg Rákóczy Attila MSZP egyszer beszélt.” Ez a mondat kizárólag az MSZP-s képviselő aktivitását illetően elgondolkodtató. A megyei FIDESZ elnökét valószínűleg inkább az zavarta, hogy független képviselőként én a Parlament legaktívabb honatyái közé tartozom, és nem lett igazuk azoknak, akik négy éve azzal riogatták a választópolgárokat, hogy függetlenként majd nem kapok szót a Parlamentben.

Pénteken este Vízváron a két Laci (a plébános és a polgármester) sok embert gyűjtött össze vidámkodásra. A bevétel a plébánia felújítását segíti. Görgetegen háromszor is megfordultam. Egyik alkalommal még a sapkámat is otthagytam. Remek esti beszélgetés, őszinte gondolatokkal. Két napra rá civil disznótor, ahol normális emberi szavakat válthattam Karvalics Ottóval fideszes ellenfelemmel. Nagybajomban és Pálmajorban óvoda alapkőlerakás és beszédek. Hó ide, hideg oda, sokan voltak. Itt MSZP-s jelölttársammal Feigli Ferenccel találkoztam. Boross Péter miniszterelnökkel pedig, aki a falu-város szülötte meghánytuk-vetettük az MDF dolgait. Nagyatádon a „veterán” harckocsizók közgyűlésén (megtisztelő, hogy tag lehetek köztük) láttam, hogyan lehet itt civil erővel országhatáron átnyúlóan is megbecsülendő értékeket teremteni. Barcson több fontos találkozóm is volt az ottani barátaimmal. Budapestet három nap alatt kétszer is megfutottam. A tegnap esti út embert próbáló volt. Sűrű hóesésben, síkosra fagyott úton már Kaposfürednél átvettem a volánt Jutkámtól, aki vissza akart fordulni.

Pár perccel ezelőtt olvastam Árpási Zoltán főszerkesztő elmélkedését a megyei napilapban. Ráakadt egy korábbi, évekkel ezelőtti tudósításra, amikor is 2002 tavaszán kezdeményezésemre a különböző pártállású képviselők és jelöltek közösen elültettük a békesség fáját Újvárfalván. Reménykedtem. Hátha történik majd valami jó. Jelképesen még egy „csata”bárdot is elástunk. Néhányan azonban nem értették meg, sem akkor, sem az óta az üzenetet.  Pedig mennyivel szebben, és ami legalább ennyire fontos jobban élhetnénk. Ne csak reménykedjünk, tegyünk érte!