


Minden bizonnyal sokan feltették maguknak a kérdést. Menni vagy nem menni? Mármint az önkormányzatok protestáló nagygyűlésére, Budapestre. A cél világos és nemes. Amit a tárgyalóasztal mellett nem érhettek el az érdekképviseleti szervezetek vezetői, azt az aszfalton próbálták átszabni. Hogy sikerül-e érdemlegeset lágyítani a „kőbevésett” számokon, még nem tudni. Mindenesetre megpróbálták. Reménykedjünk, hogy eredménnyel járnak az akciók, melynek sorába az egyik legnagyobb volt a szombati.
Tudom, tudom, az abnormális világ kihívásaira nehéz normális választ adni, de ez sem ad felmentést a költségvetés készítői számára az alól az elvárás alól, hogy a fürdővízzel nehogy kiöntsék a gyereket is.
Ha a költségvetés-tervezetet (amelynek vitájában ma részt vettem), az önkormányzatok szemüvegén keresztül nézzük, akkor annak az egyetlen erénye, hogy nem választási költségvetés. Hibája van bőven. Csak kettőt említek közülük. Az egyik, hogy nem vizsgálták a társadalmi hatásokat, a másik pedig hogy nem egyeztettek érdemben az érdekképviseletekkel.



