Forró napok mögöttünk, és ha hihetünk az előrejelzésnek előttünk is. Mit csodálkozunk, mit fortyogunk? Ez az élet rendje. Nyáron legyen meleg és süssön a nap, télen legyen hideg és essen a hó. Ezt vallom már vagy hatvan éve. Így aztán ritkán ér meglepetés. Amúgy jó volt a most záruló hét.
Ígérem a jövőben nem untatom blogom olvasóit új megbízatásom napi részleteivel. Persze ha valami érdekes történik azt azért nem, hagyom ki. Engem is meglepett az az áradat, ami levélben, e-mailban, telefonon és személyesen megindult. Döntően sport, de jócskán akadt köztük önkormányzati és egyéb téma egyaránt. Akinek tudok, segítek, tanácsot, útbaigazítást adok. És csak gyarapszik azon elképzeléseim köre, amit a hozzáértő partnerek bevonásával kidolgozunk, megvitatunk, nyilvánosság elé tárunk. Azoktól pedig, akik hivatalukban csak az időt töltik, akik nem tudnak vagy nem akarnak mit kezdeni a velem való kapcsolattal (legyenek bárkik), előre is elnézést kérek, de nem töltöm velük feleslegesen időmet.
Mi lenne más, a csodák birodalma, mint a pálinka készítés gyönyöre. Az ágyas fenyő különlegességet már le lehetett szűrni. A zöld dió likőr is lassan elkészül, bár még igazítottam rajta Jutka ízlése szerint. Az ez évi kajszi termés, és a sok napsütés megalapozta a barack cefrét. Másfél mázsa illatos sárga gyümölcsöt magoztam ki és indítottam el az erjedését péntek éjszaka. Már közel jártam az éjjeli 2 órához, mire ágyba kerültem. Az álom nehezen jött a szememre, állandóan barack hegyek tornyosultak előttem és újabb ötletek tódultak agyamba, hogy mivel lehet majd ezt is egyedivé tenni.
Három napja értünk Kaposvárra. Azóta tervezem, hogy újra leülök a gép mellé és leírok néhány gondolatot. Eddig egyszerűen nem jutott rá idő. Most gyorsan felteszek a hálóra három bejegyzést is. Az előzőt, ezt, amit most írok és a következőt.
Mindennek oka van. A megszokottnál hosszabb hallgatásomnak is. Természetesen nem az, mint az egyik kereskedelmi televíziónál, engem ugyanis senki nem ítélt némaságra. Egyszerűen fogtuk magunkat a három unokával, meg a gyerekek egy részével, pihenésre ítéltük a családot. Célpont az Adria egyik kedves kisvárosa. Amikor odaértünk akkor tudatosult bennem, hogy az elmúlt nyáron minden ilyen hagyományos családi program kimaradt az életünkből.
Azt reméltem, hogy a nyári hetekben könnyedebb témákat is előhozhatok elektronikus naplómban. Egyelőre azonban nincs uborkaszezon a közéletben. Sokkal inkább jégtörés zajlik. Ma reggel a Napkeltébe (m1) invitáltak. A téma: el lehet-e vonni 120 milliárdot az önkormányzatok állami költségvetési támogatásából a jövő évben?
Július 2-án azt írta az online sajtó, hogy levélben kérte számon tőlem Lamperth Mónika és még nem tudom kik: tisztázzam viszonyomat az MSZP-vel, meg a szocialista képviselőcsoporttal. Azóta 5 nap telt el, de azt a bizonyos levelet még mindig nem kaptam kézhez. Ennek ellenére már most tátom a számat. Na nem azért, hogy belerepüljön a sült galamb, hanem a csodálkozástól, mert hogy nem értem. Kinek? Miről? Bár nem vagyok egyetlen pártnak és frakciónak sem tagja, de eddig úgy tudtam normális a viszonyom az MSZP-vel is. De lehet, hogy azt a tényt akarják megerősíteni, hogy a Somogyért Egyesület és Gyenesei más és másként gondolkodik a világ dolgairól, mint Ők.
Előző blog bejegyzésem alkalmat adott néhány szolgalelkű udvaroncnak, hogy eljuttassák Bajnai Gordon miniszterelnök környezetébe annak tartalmát. Tették ezt annak reményében, hátha éket tudnak közénk verni. A címzettek természetes, hogy nem örültek a leírtaknak, de Ők, - köztük Winkler Gyula miniszterelnök közvetlen munkatársa -, megértették az „érted haragszom, nem ellened” üzenetet. Még szerencse, hogy vannak a kormányfő környezetében tapasztalt, mértékadó emberek.