Csak az kaphat, aki ad is. Miniszterként sok szépet és jót kaptam az emberektől az elmúlt év során. A leginkább arra vagyok büszke, hogy egy év alatt két évre valót dolgozhattam és az egész országban megismerték, elismerték munkafelfogásomat, munkastílusomat.

„Kedves Naplóm Olvasója!” 2006. március 14. 10 óra 54p 06 mp.

Több mint három éve ezzel a címmel indítottam útjára internetes naplómat. Bevallom, hogy finom külső erőszak hatására tettem. Így utólag azt mondom, jól tettem. Most már abba se tudnám hagyni. Nem is akarom. Köszönöm mindenkinek, aki elindított, aki bíztatott, és aki segített ezen az úton.

Az elmúlt évben szokatlanul keveset írtam magánéletem óráiról. Voltak akik szememre is vetették ezt, mondván:kit érdekel már az a ménkő sok politika. Szívesebben olvasnának intimitásokat. Igaz ami igaz, ez adja az ilyen kitárulkozások sava-borsát.

Nem vagyok híve a végleteknek, ezért hát visszatérek az emészthetőbb arányokhoz. Így aztán egy napos türelmet kérek azoktól, akik várták a politikusi értékelésem folytatását. Nem fognak csalódni.

Nem vagyok sem szomorú, sem pedig megkönnyebbült. Vágyvezérelt gondolkodás jellemzi ma a politika szereplőit. Számomra sem volt könnyű feldolgozni a történteket, de ezért miért lennék csalódott? Hiszen a Somogyért Egyesület civil hátterével eljutottam a politikusi pálya csúcsára, és egy embert próbáló időben lehettem a sportért illetve turizmusért felelős mások által is sikeresnek ítélt önkormányzati miniszter.

Egyértelmű, hogy megalapozatlanok voltak azok az előzetes nyilatkozatok, amelyek pártpolitikától kevésbé függő, szakértői kormányt ígértek.

Már az egyeztetés előtt jeleztem, hogy csak akkor vállalom a folytatást, ha a válságkezelő program önkormányzatokat érintő részével és a feladattal egyetértek.

Mivel a program egyes részeivel szakmailag nem tudtam azonosulni, a továbbiakban számomra vállalhatatlan volt az önkormányzati miniszteri pozíció.

Mivel korábban nem voltam tagja többségi kormánynak, nincs összehasonlítási alapom. Nekem a kisebbségi kormányzás volt a természetes.

Miután nem vagyok és nem voltam tagja parlamenti frakciónak és jelenleg semminemű kormány megbízatásom sincs, így „születetten” független képviselőként lelkiismeretem és meggyőződésem szerint szabadon választhatok a három gomb között.

A kormányváltás óta eltelt egy hónap. Lassan leülepedik bennem minden. Talán most már látva látok és nem az érzelmek határozzák meg kimondott, leírt szavaimat.

Nehéz volt megállni, hogy ne válaszoljak a sok feltett kérdésre. Van mit mondanom. Az sem közömbös miként éltem meg az elmúlt néhány hét történéseit.

Mostantól kezdve minden nap rövidebb, hosszabb gondolatokat írok ki magamból elektronikus naplómba.

S, hogy ez a mi se legyen csak ennyi, ezért álljon itt néhány mondat arról, miként alakul beharangozott frigyem az MDF-fel.