


Összepakoltam minisztériumi dolgozó szobámban. Amit egy éve magammal hoztam, azt most továbbviszem. Így azután most itthon, lakásunk íróasztalán fekszik átmenetileg az a feszület, ami tizenegy hónapon át az erőt sugározta felém irodám faláról.
Az erőt, amiről Kropkó Péter kollégám, a nemzetközileg legismertebb magyar triatlonista, vasember így fogalmazott: „Pista, én többszörös Iron Man világbajnok lettem a sportban, de a munkában a napi 14 órás teljesítményeddel – miközben volt időd figyelni családodra és barátaidra is – leköröztél. Úgyhogy a valódi Vasembert, Gyenesei Istvánnak hívják”.Azt ígértem legutóbbi blogomban, hogy rövidesen többet írok az elmúlt hetek történéseiről. Most, amikor ezeket a sorokat képernyőre írom 22.-e szerda van, de még nem jött el az idő, hogy teljes bizonyossággal fogalmazhassak.
A honlapomon évek óta hetente többször is elkövetek blog formában szösszeneteket. Egyik másik a sonline oldalakra is felkerült. Amióta miniszter lettem (voltam) azt vettem észre, mint ha nem tudnám mindazt közre adni, ami bennem fortyog.




