


Avagy a miniszter is csak szolga, a köz szolgája.
Párnapos szabadságom után belevetettem magam a munkába.
HÉTFŐ
7:30 Egyeztető megbeszélés
8:00-9:30 Kabinet értekezlet
10:00-11:00 Kitüntetési Bizottság ülése
11:30-13:00 Vezetői értekezlet
13.00-18:30 Külső ügyfelek, partnerek fogadása, ahol 15 témában 23 fő keresett meg.
19:00-21:00 Experydance előadásának megtekintése (Táncszínház)
Peking bebizonyította, hogy korszerű sportegészségügy nélkül felét sem éri az elvégzett munka.
A sportegészségügy átformálása, erős központjának megteremtése mérföldkőhöz érkezett. A döntés előkészítés lassan lezárul és a tervezés helyére a megvalósítás folyamata léphet.
Szilveszterkor a sok gratuláló és bizakodó SMS mellett kaptam egy fanyar újévköszöntőt is:
„Ezúton jelzem mindazoknak, akik tavaly minden jót kívántak, hogy a sok jókívánságból semmi sem teljesült. Idén pénzt küldjetek!”
Ez évi egyik első blogbejegyzésem a bizonyíték rá, az Óév nem zárulhatott „Disznójáték” nélkül. Azonban az őszi történet úgy tűnik, jól végződött.
Múlt héten a Viharsarokban jártam. Ez volt az idei év első vidéki programja. Domokos Lászlónak, a Békés Megyei Közgyűlés elnökének korábbi invitálásával élve színházi előadásra voltam „hivatalos”. A Békési Jókai Színház előadásában megnéztem Czakó Gábor Disznójáték című darabját.
Ki itt a disznó?
Avagy „Disznójáték” Karácsony előtt
Az ellenzéki országgyűlési képviselők korábban már gyakorolt és bevett módszerhez nyúltak vissza Szent Karácsony ünnepe előtt. Kérdések (nem ritkán álkérdések) százait zúdították a minisztériumok apparátusára csak, hogy azoknak ne legyen nyugtuk az ünnepekben. 15 napon belül kell ezeket megválaszolni.
Szép és nemes ajándék.
Kedves Olvasóm!
Úgy hozta a sors, hogy Karácsony első napján, sőt (a naptári matematika szabályai szerint) az újév első napján is velem „találkoztak” a sonline olvasói.
Ebből következően gondolataim szent este és Szilveszter éjszakáján kerültek a világot jelentő sonline oldalra.
A józanész és a jóérzés is azt követeli, hogy e két esetben egyezzünk ki néhány ünnepi, de remélhetőleg maradandó üzenetben. Ugye jó lesz így?
Miután lelki szemeim előtt szinte látom a néma bólintást, hallom a halk igent, vagy az összeszorított fogak közötti „azt csinálsz, amit akarsz” morgást, hát akkor döntöttem.
Így teszek.
Azt írom ide, amit távoli rokonaimnak, jó barátaimnak, ismerőseimnek küldtem Advent idején:




