Évek óta nagy sikere van a Kaposvári Plázában a karácsonyi díszasztal bemutatónak Advent idején. 10-15 étterem és vendéglátó-ipari szakiskola készíti el ilyenkor remekeit. Jutka azzal a nem titkolt szándékkal szervezi évről-évre, hogy ezzel is formálják a közízlést, és ötleteket adjanak annak a sok ezer embernek, aki rácsodálkozik a látványra.

Rendkívüli parlamenti sport albizottsági ülést hívtam össze, amelyen elfogadhatatlannak ítéltük azt az intézkedést, amely a sportkórház orvosai és szakdolgozói részére csak évi rendes szabadságuk terhére vagy fizetés nélküli szabadság igénybevételével teszi lehetővé a jövőben a válogatott keretek munkájának (edzőtáborok, olimpiai válogatók, világ- és Európa bajnokságok) illetve az olimpián való részvétel segítését.

Úgy érzem, az elutasítások mellett is egyetértés van abban, hogy szükséges az egészségügy átalakítása. A kérdés csak az: Ezt kell-e? Így kell-e?

A mögöttünk hagyott közel két hét még mindig több annál, mint amennyit szívem és szándékom szerint két blogbejegyzés között várnék. Amúgy ennek az időnek a felét a Parlamentben töltöttem.

No ez volt a cifra világ. Két informális ülésen a nyilvánosságot kizárva vitattunk meg néhány előterjesztést. Aztán a közgyűlésen a legfontosabbat és a legelőkészítettebbet (a kórház átszervezését) levették napirendről. Ha legalább őszintén bevallották volna az okát megértjük, de így?

Meglepve olvastam a Somogyi Hírlapban Gelencsér Attila nyilatkozatát, amely szerint ő lesz az első megyei elnök, aki részt vesz Kaposváron az áldozatok emlékhelyén rendezett megemlékezésen.

Igazi meghitt, emlékező, a múltat felidéző, de mégis vidám családi együttléten vagyunk túl. Hazajöttek Antitáék. Ezt tőlük már megszoktuk. Velünk volt édesanyám és apósom is. Leila természetesen itthon volt. Csak Istvánék hiányoztak az ünnepi asztaltól és a közös temetői sétáról.

Kardosfán a Zselic közepén megújult a Sefag legszebb vadászháza, amely a jövőben háromcsillagos vendégfogadóként várja az erdőzúgás szerelmeseit. Jó volt ott lenni a megnyitón, és együtt örülni egy közösséggel.

Sűrűsödik a parlamenti munka. Megkezdődött a költségvetés és a hozzá kapcsolódó kiegészítő előterjesztések vitája, ami néha az éjszakai órákban ért véget.

Azért megkísérlem.Most látom csak, hogy 19 napja éheztetem elektronikus naplóm hűséges olvasóit. Szinte megbocsáthatatlan bűnt követtem el. Ezért csak reménykedem megértésükben. Amúgy minél több esemény és mondanivaló gyűlik össze, annál nehezebben állok neki az írásnak. Talán csak azért, mert nincs szívem fontosnak ítélt eseményeket vagy gondolatokat kihagyni csak hogy beleférjek az elviselhető terjedelembe.No, de vágjuk bele!