Eljött szeptember 11-e kedd reggel. Sportkórház, kicsi szobában, kedves emberek próbálnak erőt adni. Volt bennem szorongás. Annál is inkább, mivel 59 évem alatt kórházban csak látogatóban voltam. Most pedig az előrejelzés szerint két éjszakát bent kell töltenem az operáció után. No mindegy! Nincs visszaút. Jutka még ad egy erőpuszit mielőtt betolnak a műtőbe. Látom könnyes a szeme. „Jó kezekben leszel!"- mondta.

Miután korábban megígértem, visszatérek a nyári családi programokra, ezért az elmúlt heti hivatalos programokat most mellőzöm. Nem is tudom, hol kezdjem.

Ha a megszokott időben – múlt pénteken- írtam volna, akkor most nem tudnék frissen beszámolni „terven felüli” sportsérülésemről.