Néha minden naplót be kell csukni egy időre. Ezt is. Csak hogy pihenjen az alkotó, pihenjen az olvasó, jobb időket várva, amikor nemcsak lehet, de érdemes is minden gondolatot nyíltan, közvetlenül a nagyvilág elé tárni. Most nem ilyenek az idők. De egyszer talán megint ilyenek lesznek. Mert az idők változnak. Ebben bízva, és a honlapomat ajánlva zárom tehát soraimat, remélve, hogy nem kell várni Barnabás unokám első profiligás góljáig az internetes naplóírás folytatására. Mert bár nagyon gyorsan fejlődik, az azért mégiscsak messze van. Az idő, ugye.