Hatalmas zöld gyep, stadion, futballkapuk, és mégsem focivébé. A dél-dunántúli református találkozón jártam ma, illetve annak is egy nagyrendezvényén a kaposvári Rákóczi-stadionban, ahol sok ezer hívő előtt tartottak ökumenikus istentiszteletet. Az a megtiszteltetés ért, hogy néhány gondolattal magam hozzájárulhattam az esemény emelkedettségéhez.
Tegnap a megyeházán egy kísérlet részesei lehettünk: mi az a forrósági küszöb, amit még kibírunk ebben az épületben. Egyesek szerint a kánikulai időszakban ez a leginkább emberpróbáló kaposvári építmény. Nem ellenőriztem ugyan, de a megyeháza tikkasztó levegőjéből kiindulva nehéz lenne labdába rúgnia más közintézménynek.
Ma a nyári szünet előtti utolsó megyei közgyűlési ülést tartottuk Somogyban, Segesden. A királynék városa nagy vendégszeretettel fogadott bennünket, így egy alapvető feltétel már adott volt ahhoz, hogy ne kelljen órák hosszat görnyednünk az előterjesztések fölött. Szűk három órába még a zárt ülés napirendjei is belefértek, és utána a csodaszép ősparkban elültethettünk Örökségünk - Somogyország kincsei tiszteletére egy-egy somfa-csemetét.
Tegnap a parlamenti vitanap után este Siófokon adtam át a Somogyi Egyetemistákért és Főiskolásokért Közalapítvány ösztöndíjait. Hamisítatlan nyári, balatoni hangulatú program volt ez, ahol sok nyílt tekintetű fiatal értelmiségivel találkoztam. Jó érzés volt ismét könnyíteni kicsit a terheiken, ami további bizakodásra adhat okot: a jövendő somogyi értelmiségét köszönthettük körünkben. Mert ha megye nem is, de Somogy bizonyára marad – de ez már a mai parlamenti vitanap kevésbé könnyed témája volt.
Az elmúlt évek klimatikus viszonyai kedvező feltételeket teremtettek a vörös csigák, közismert néven spanyol csigák nagymérvű elszaporodásához. Hazánkban korábban nem jelentkeztek kártevőként ezek a csigafajok, amelyek sokkal kártékonyabbak, mint a nálunk is ismert kerti, illetve szántóföldi csupasz csigák. Ezeket a biológia órába illő mondatokat a parlament mai ülésén vezettem elő az azonnali kérdés és válaszok között. A spanyol csigák ugyanis oly mértékben elszaporodtak Somogyban, hogy a helyzet gyors intézkedést kíván.
Ma délutántól volt a tervezett reformok politikai vitanapja a Parlamentben. Hozzászólásomban reális helyzetértékelésre kértem a kormányt, és ugyancsak reális reakciókra sarkalltam az ellenzéket. Szerintem az intézkedéstervezet beismerés, amihez bátorság is kellett. Annak beismerése, hogy Magyarország a térségben az elmúlt másfél évtizedben elvesztette korábbi pozícióit. A legnagyobb baj nem az, hogy ezek az intézkedéstervezetek megszülettek, hanem az, hogy valószínűleg szükségesek.
Tegnap Bányán megalakult a Somogyi Sajtóklub, MÚOSZ kezdeményezésre, de nem csak a szövetség tagjainak. Úgy gondolták, hogy jó dolog az, ha egy szakma képviselői időnként egy asztalhoz ülnek. Ráadásul ez most egy terített asztal volt, a megyei önkormányzat szervezői és mecénási közreműködéseként, amire a MÚOSZ kért bennünket, és mi örömmel tettünk eleget a felkérésnek. Több mint harmincan jöttek össze, és élvezték a zselici panoráma és a balatoni bor szerencsés egyvelegét. Kivéve a Kapos Tévét, igazgatójuk elkeverte a meghívót.
Korábbi ígéretemhez híven tegnap ismét részt vettem a barcsi képviselőtestület ülésén, ahogy a nagyatádi közgyűlésen is rendszeresen megjelenek majd. Ez a választókerületem két városa, és úgy vélem, számos tapasztalatot tudok szerezni, ha találkozom a képviselőkkel, és az őket, a városlakókat érintő legfontosabb kérdésekkel. Ma délután pedig folytattuk az ösztöndíjak átadását: az elkövetkező hetekben több millió forinttal segítjük a somogyi hallgatókat. Ezután polgármesterekkel találkoztam Kaposfőn, újságírókkal Bányán.
A hét első fele, miután parlamenti ülés csak a jövő héten lesz, megüresedett, így végre kaptam egy időm néhány restanciám rendezésére. Leila is itthon volt, akinek két vizsgát kellett teljesítenie a kommunikáció szakon; megtette. Aztán egy meccs is belefért végre, a küzdelmes brazil-horvátot néztem meg.
Kora reggel Barcsra vezetett az utunk, ahol a lovas napot rendeztek ma. A fesztiváli forgatagban fogatokkal hajtott végig a menet a városon, majd az akadályhajtás következett, ahol ismét próbára tehettem ebbéli képességeimet. A parlamenti képviselők között én voltam a legjobb… fideszes képviselőtársam ugyanis csak a nézők versenyében indult. Este még elmentünk az ország déli feléből az északiba: Győrben Barnabás unokánk várt bennünket. És – felteszem legalább ennyire – az ajándékot.
Zuhogó esőben indultunk ma reggel a megyei polgárőr szövetség közgyűlésére Iharosberénybe, ahol tiszteletbeli polgárőrré fogadtak. Már majdnem beosztottak járőrszolgálatba is, de erre azért kértem némi haladékot. Meg kell gondolnom, hogyan fér bele szőlőhegyi latrok visszafogása az általában rövid éjszakáimba. Ezen a napon volt édesanyám névnapja is, aminek köszönhetően ismét megölelhettük egymást, majd egy egészen különleges utcabulin zártuk a napot Marcaliban.
Az elmúlt napok legnagyobb élménye volt, hogy mindhárom unokámmal, Fannival, Dorinával és Barnabással is találkozhattam, játszhattam, és ez nagyon felüdített. Egészen más jellegű élményt adott a mai parlamenti ülés, ahol a kormányprogram vitájában szóltam hozzá. Tíz perces szöveget feleannyi idő alatt összehoztam volna, de ez az ötperces nagy munkát adott. Ki is szaladtam az időből kicsit, és megköszöntem Áder Jánosnak, hogy „nem csengetett ki”.
A mai napomat kissé át kellett szerveznem: egy órára a fővárosba hívott Lamperth Mónika az önkormányzat törvény tervezett módosításainak szakértői vitájára. Persze, hogy ott a helyen, hiszen megyei közgyűlési elnökként ebben élek, ezért dolgozom, érdekel tehát, merre halad a reformok ügye.
Vasárnap az Isztrián jártunk Jutkával: végre egy nyugodt, csendes nap, kirándulással, ebédre tintahallal és helyi fehérborral. Sikerült kikerülni kicsit a mókuskerékből. A tegnapot már a kormányprogram tanulmányozásával töltöttem, készültem a parlamenti vitára és a felszólalásomra. Az anyag bevezetőjének a gyurcsányos lendülete kifejezetten tetszett, az utolsó 25-30 oldal viszont kissé már eklektikusra sikerült, bár a tartalom többnyire a helyén van. Nagyon kíváncsi vagyok a csütörtökön kezdődő vitára.
Ma sajnos csak a médiában követhettem nyomon a csíksomlyói búcsú eseményeit, miután a madárvész miatt kialakult karanténok maradásra ösztökélték kis somogyi csapatunkat. A mai szabadidőmet Csillebércen töltöttem, ahol harmadmagammal megkaptam a Gyermekekért-díjat. Jó hangulatú nagy rendezvény volt, rengeteg gyerkőccel, akikről meg nem lehetett volna mondani, hogy úttörők vagy éppen katolikus fiatalok, akiknél két hete jártam. Ideológiailag teljesen közömbös, hogy milyen közösségben érzi jól magát egy gyerek.
Ma már lassan Csíksomlyón kellene lennünk… Az utazást azonban néhány napja a madárvész miatt kialakult bizonytalan jövőjű karanténok miatt – nagy szomorúsággal bár – de le kellett mondanunk. Bunta Levente hargitai elnök kollégámnak bevallottam, hogy bár számos alkalommal jártam már Székelyföldön, a búcsút azonban még sosem láttam. Ezt még pótolnom kell. Nem tervezett szabadidőmet rendrakással töltöttem, és összehívtam az Örökségünk – Somogyország kincse kuratóriumát is.
Korán reggel fogadónappal kezdtünk, majd a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács ülésezett a Megyeházán. A testület 1,3 milliárd forint sorsáról döntött. Sikerült támogatnunk 492 millió forint értékben Kaposvár és térségének – Simonfa, Zselickisfalud és Zselicszentpál – közös szennyvízhálózat-fejlesztési pályázatát. Így végre megvalósulhat a régi kaposvári álom – állami segítséggel. Egészségügyi gép-műszervásárlásra összesen 72 millió forintot nyert megyei intézményünk, a Kaposi Mór Oktató Kórház, valamint a nagyatádi kórház.