


Bár a ciklus utolsó ülésnapjára szólt a meghívó nem volt bennem rendkívüli érzés. Életemnek nagyon fontos szakasza a most záruló négy év, ami (akár lesz folytatása a Tisztelt Házban, akár nem) vállalható. Nagy tisztesség, nehéz feladat volt képviselőnek lenni és függetlennek maradni. A függetlenség ugyanis óriási érték. Politikai semlegesség és szakmai elkötelezettség. Ez volt a sorvezetőm. Néhány politikus görcsös próbálkozással, ennek ellenkezőjét bizonygatja. Megértem őket. Párthoz kötődésük szolgalelkűséggé senyvedése nehezen emészti meg, hogy lehetett ebben az országban párt helyett népet szolgálóan politizálni.
Nálunk a karácsony még csak most szombaton ért véget, a karácsonyfa lebontásával. Pedig Vízkeresztet már egy hónapja magunk mögött hagytuk és javában tart a farsang. De olyan szép volt. Egész januárban, és február elejére is kitartóan léleknyugtató volt rátekinteni, borzongó reggeleken, és tűzropogós estéken. A fa zöldje és a fehér díszek, a csillogó égők és a mellette megélt közös percek éven át üzenhetnek, ha hagyjuk. De a munka sem állt meg, hiába esett a hó, csúsztak az utak, amit vállaltam teljesíteni tudtam az elmúlt napokban is.




